A kínai asztrológusok a holdévek szerint határozzák meg a csillagjegyeket.
A kínai hold-kalendárium több ezer éves. Egy teljes ciklus 60 évig tart, s az egyszerûbb ciklusok öt elemmel vannak kombinálva: fémmel, tûzzel, földdel, vízzel és fával. Az állatövi jegyeket ezekkel kapcsolják össze, s minden elemnek van egy uralkodó bolygója. Rendelkeznek pozitív, illetve negatív sugárzással, Yang-gal és Yin-nel, ami egyben a hím és nõnem megfelelõje is.
Kínában, tartományokon belül is más-más legendák terjedtek el a kínai horoszkóp eredetét illetően,
de az alábbiak talán a legismertebbek:
- Az egyik legenda szerint a tizenkét állatövi jegy, ami a kínaihoroszkóp alapja, úgy keletkezett, hogy Buddha magához hívta a Földön élő állatokat. Hívására tizenketten jelentek meg, és az évek az állatok érkezési sorrendjében kapták meg a nevüket: Elsőként érkezett a Patkány, majd a Bivaly, utána jött a Tigris, a Nyúl, a Sárkány, a Kígyó, a Ló, a Kecske, majd a Majom, a Kutya, a Kakas és végül a Disznó.
- Egy másik legenda szerint, a hegyvidéken élt egy ártó démon, aki nem tisztelte az Egek Urát sem. Bajt és pusztulást hozott a környezetére. Lakott nem messze egy szent ember, aki egy marék rizsen élt és naponta fohászkodott az égiekhez. Egyszer, amikor kint imádkozott, megdördült az ég és egy villám belecsapott egy erdőbe, de sem villámlás, sem dörgés nem hallatszott és tűz se gyulladt ki, viszont az erdő közepéről gyereksírás hallatszott! A szent ember bement az erdőbe és egy síró gyermeket talált. Hazavitte és felnevelte. Csodaszép lány lett belőle. Az ártó szellem megtudta és elment a szenthez: ha nem kerítesz nekem holdtöltéig tizenkét szem igazgyöngyöt, elrabolom a lányodat. A szent ember kétségbeesetten szaladgált mindenhová, de a gazdagoknak szívük, a szegényeknek, pedig igazgyöngyük nem volt. Szegény ember zokogva leült egy fa alá. Arra jött a patkány és megkérdezte, miért sír olyan keservesen. A szent elmondta neki a bánatát. A patkány elment. Nemsokára visszatért a bivallyal, tigrissel, nyúllal, kígyóval, lóval, bakkal, majommal, kakassal, kutyával és a disznóval. Mindegyik egy - egy igazgyöngyöt hozott a szájában, de még így is hiányzott egy szem. A szent ember akkor a Nagy Sárkányhoz fohászkodott, aki meghallgatta és megjelent, hozva az utolsó szem gyöngyöt. Reggel jött a démon a lányért, de a szent ember átadta neki a gyöngyöket, mire az mérgében porrá égett. Buddha úgy döntött, hogy ezért megjutalmazza az állatokat, és róluk nevezi el az éveket és az év szülöttei, pedig megkapják az állatok tulajdonságait. A Sárkány, pedig azt az évet kapta, ami különösen nagy befolyással van a többi évre.
A kínai-horoszkóp értelmezése
Az kínai horoszkóp, mint az ázsiai gondolkodás és világfelfogás is alapjaiban tér el az európaitól. A világot egészében és összefüggéseiben szemléli, és teljességében, összefüggéseiben is értelmezi! Nem annyira a részleteknél ragad le, inkább úgy tekinti az egészet, mint egy nagy globális folyamatot, aminek része és alkotó eleme az egyén is.
A kínai horoszkóp készítői a holdévek alapján végzik számításaikat. Egy teljes ciklus 60 évig tart, és ezen belül vannak az egyszerűbb ciklusok öt elemmel -fémmel, tűzzel, földdel, vízzel és fával- kombinálva. Egy-egy sima kínai ciklus tizenkét évig tart, egy-egy évet a tizenkét állatövi jegyről neveztek el. Az elemek megszakíthatatlan körforgásban alakulnak át egymásba. A fém a tűz hatására megolvad, és cseppfolyóssá, a vízhez hasonlatossá válik; a vizet felissza a fa gyökere; a fából tűz lesz; a lángok földdé (hamuvá) változtatják a fát; a földben keletkeznek a fémek stb. Az öt elem közötti kölcsönhatások a következők: Uralmi hatások; A fémet a tűz uralja (megolvasztja), a tüzet a víz uralja (kioltja). a vizet a föld (beissza), a földet a fa (gyökerével), a fát a fém (a balta, kés vágja). Mindezek a kölcsönhatások megmutatkoznak az emberek életében is, pl. egy fa évben született ember csak akkor lehet sikeres, ha erdővel, mezőgazdasággal, vagy egyéb földel összefüggő tevékenységet folytat (fa uralja a földet). Kudarcok várnak rá, viszont, ha mondjuk, fémiparral (fém), kohászattal (tűz) vagy halászattal (víz) foglalkozik.
A kínai jóslás
Kínában a jóslás az régmúlttól kezdve napjainkig igen nagy jelentőséggel bír. A jóslásra vonatkozó legkorábbi emlékek Kína területén már a feltárt neolit kori kultúrákból is ismert, de bizonyíthatóan a kínai jóslás első emlékei a Shan-Yin-dinasztia idejéről, az i. e. II. évezred közepéről származnak. Ekkor a jósló szertartások lényege az volt, hogy egy külön kidolgozott és nagyon bonyolult rítus révén a jós az istenségtől, mindenekelőtt Shangdi-tól választ várt azokra a kérdésekre, amelyek a törzsbelieket állandóan foglalkoztatták (pl. időjárás, háború kimenetele, vadászat eredményessége, termés minősége stb.). A szertartáshoz egy állat, rendszerint valamilyen patás (bárány, szarvas) lapockacsontját vagy egy teknős hasi páncélját használták. A jós szigorúan előírt rendben több mélyedést készített a csonton, majd rá karcolta az istenhez vagy az ősökhöz intézett kérdést. A kérdést általában úgy fogalmazták meg, hogy egyértelmű választ lehessen rá adni (igent vagy nemet). Ezt követően egy felmelegített bronz rudacskával kiégették a csonton vagy páncélon előzőleg elkészített mélyedéseket, majd a túloldalon keletkezett repedésekből a jós, vagy maga a fejedelem értelmezte a jóslatot, és az eredményt a kérdés mellet rögzítették. Ezeket hívjuk ma jósló csontoknak, amelyek egyben a kínai írás első emlékei is. A lapockacsont-jóslás tudományos neve: scapulomantia.
A Zhou-kor idején is jelentős szerepe volt a jóslásnak. Ekkor már a teknőspáncél mellett a cickafark (Achillea millefolium) is megjelenik a jós eszközök között. Az ókori Kínában széles körben elterjedt volt az álomfejtés (álom). Idővel a jóslás gyakorlata tökéletesedett, a jósok újabb és újabb eszközöket, csillagjóslási (asztrológia) táblákat alkalmaztak, azaz ekkortájt készült az első kínai horoszkóp is .
Az ókorban jelent meg a nagy karriert befutott földjóslás (fengshui) vagy geomantia is, művelői gondosan kidolgozták annak elméletét, hogy hol és mikor, kinek és milyen földeken szabad vagy kell házat, templomot, síremléket vagy őrtornyot építenie. Szabályozták ezenkívül az építmények méreteit, formáját, magasságát, az ablakok és ajtók irányát, sőt az építkezés megkezdésének napját is. Az ókorba nyúlnak vissza a gyökerei az arcvonásokból történő jóslásnak (xiang) is, a fiziognómiának.
A jóslás legrégibb és legjelentősebb szakkönyve a Változások Könyve (Yijing), amely a yin és yang erők váltakozásának felhasználásból építette ki rendszerét, és a trigrammokból álló hatvannégy jósjel az élet szinte minden dolgára vonatkozóan tanáccsal szolgál. A csillagokból történő jóslás, tehát a kínai horoszkóp, Kínában mindvégig a legfontosabb jóslás egyikének számított.
A taoisták (taoizmus) óriási anyagot halmoztak fel a csillagászat és az asztrológia tekintetében, rendszerezték azokat és csillagászati térképeket, csillagkatalógusokat és számos kínai horoszkóp elemzését készítették el. Sok-sok jóskönyv, csillagászati naptár, mágikus és jóspraktikákról írott kézikönyv fontos eszköz lett a hivatásos taoista jósok, jövendőmondók, ráolvasok és kínai horoszkóp készítők kezében. A taoistáknál a jóslás szorosan összefonódott a mágiával. A jóslás éppúgy mindig áthatotta a nép mindennapi életét a születéstől a halálig, mint az uralkodó közvetlen környezetéét. Emellett mindig, mindenben (természeti jelenségek, váratlan események stb.) képesek voltak jó és rossz előjeleket felfedezni, amely kihatással van életükre, sorsukra.